A kézi serpenyő készítése több, mint egy „tál kiverése”. Ez egy hosszadalmas, aprólékos folyamat, magas hibaszázalékkal, amely gyakran több tucat vagy akár több száz órát is igénybe vesz a készítőtől. A folyamat a következő főbb szakaszokra osztható:
1. szakasz: Tervezés és anyagválasztás
Hangnemtervezés: Mielőtt elkezdené, a készítőnek először meg kell határoznia a handpan hangnemét (pl. D kurd, C arab stb.). Ez határozza meg a középső ding hang alapmagasságát, valamint a környező hangok elrendezését és kapcsolatát (hangmezők).
Acélválasztás: A hagyományos kézi serpenyők jellemzően kétféle acélból készülnek:
Nitridált acél: Ez a leggyakrabban használt és legelismertebb anyag. Rendkívül kemény és korrózióálló, fényes, tartós, felhangokban gazdag hangzást biztosít. A reprezentatív márkák közé tartozik a PANArt (a Hang megalkotója).
Rozsdamentes acél: Könnyebb vele dolgozni, jellemzően melegebb, lágyabb hangot ad, valamivel gyorsabb bomlással. Sok vezető márka szintén rozsdamentes acélt használ.
Forgácsolás: A kiválasztott nagyméretű acéllemezt plazma- vagy lézervágással kör alakúra vágják.
2. szakasz: Alakítás
Hidraulikus préselés: A lapos, kör alakú tuskót egy formára helyezik, és egy hatalmas hidraulikus prés segítségével az ikonikus „repülő csészealj” alakra préselik, kialakítva a felső (Ding) és az alsó (Gu) héj kezdeti körvonalait.
Kézi kalapácsolás: Ez a leghagyományosabb és legművészibb módszer (a PANArt is használja). A kézműves teljes mértékben a tapasztalatára és az érzékére támaszkodik, apránként kalapálja a tuskót a végső kupola formára. Ez a módszer minden kézi kalapácsnak egyedi jelleget kölcsönöz.
3. szakasz: Hangszínmező elrendezése és kezdeti hangolás
A hangmezők kijelölése: A felső test kupoláján a középső Ding és a környező 7-8 hangmezők helyzete és alakja pontosan meg van jelölve a tervezett hangolásnak megfelelően.
Kalapálás: Különböző alakú kalapácsok és egy felsővas segítségével a megjelölt területet bemélyítik, kialakítva a kezdeti hangmagasság-tartományt. Az egyes bemélyedések mélysége, alakja és görbülete befolyásolja a végső hangmagasságot és hangszínt.
4. szakasz: Finomhangolás – A legfontosabb és legnehezebb lépés
Ez a gyártási folyamat legigényesebb része, amely a készítő szakértelmét és hallását igényli, a leghosszabb időt veszi igénybe, és a legmagasabb a meghibásodási aránya. A hangolást nem csavarok meghúzásával végzik, hanem kalapácsolással változtatják meg a fém belső feszültségeit, ezáltal a hangmagasságát.
Normalizálás: A kezdeti alakítás után az acélhéj jelentős belső feszültségnek van kitéve a kalapácsolás miatt, ami keménnyé és rideggé teszi. A gyártó egy meghatározott hőmérsékletre (körülbelül 800-900°C) hevíti, majd lassan lehűti, hogy enyhítse a feszültségeket és meglágyítsa az acélt, előkészítve azt a későbbi finomhangolásra.
Kalapácsos hangolás:
A gyártó egy erre a célra szolgáló állványhoz rögzíti a házat, egy monitorozó mikrofonnal rögzíti az egyes hangjegyek hangját, és spektrumelemző szoftver segítségével elemzi azok alapfrekvenciáját és felhang-sorozatát.
Speciálisan kialakított kis kalapácsokat használnak, hogy rendkívül könnyedén üssenek a regiszter meghatározott pontjain.
A regiszter közepén (a koronán) leütött ütések jellemzően csökkentik a hangmagasságot.
A regiszter szélén (a vállon) leütött ütések jellemzően megemelik a hangmagasságot.
Ez a folyamat több ezer ismétlődő finomhangolási ciklust igényel. A cél nemcsak az egyes regiszterek alaphangjának pontos megszólaltatása, hanem az is, hogy a felhangok tiszták, gazdagok és harmonikusan rezonáljanak a regisztereken keresztül. Egy jó hangszerkészítő nemcsak az egyes hangokat, hanem a teljes hangszer hangszínpadát és rezonanciáját hangolja.
5. szakasz: Összeszerelés és végső kezelés
Ragasztás: A felső és az alsó héjat általában nagy szilárdságú epoxi ragasztóval ragasztják össze. A kötés tömítettsége és erőssége kulcsfontosságú, mivel befolyásolja a rezonanciát és a tartósságot.
Nitridálás (nitridált acél használata esetén): Az összeszerelt serpenyőt egy speciális kemencébe helyezik, és magas hőmérsékleten nitrogéngázt vezetnek bele. A nitrogénatomok behatolnak az acél felületébe, rendkívül kemény és kopásálló nitrid réteget képezve. Ez a folyamat végül rögzíti a gyantát, amely a későbbi ütések során alig változik. Ezért olyan stabilak és tartósak a nitridált acél serpenyők.
Kivitelezés: A felületet megtisztítják, polírozzák vagy érlelik, hogy elnyerje végső megjelenését.
Végső minőségellenőrzés: A hangszerkészítő végső, alapos ellenőrzést végez a hangszer hangmagasságán, hangszínén, megjelenésén és érzetén, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megfelel a gyári szabványoknak.
Raysen kézi serpenyő készítési folyamata:
https://youtu.be/H7Fd4OWj-cY?si=rWPfis2RbCEMpZDq
